Hirdetés

HTML

Hirdetés

Tory T. töpreng

Média, közélet, gazdaság és minden ami belefér.

Kiemelt bejegyzések

Legfrissebbek

NAV-botrány

...amiről még Horváth András is hallgat.

Amikor elfogynak a hírek

1930-ban egyszer már megtörtént.

Pokol 2023

Rendkívüli módon tisztelem Navracsics Tibort.

A centrális erőtér esete a frakciókkal

Az LMP-nek lehet, a DK-nak nem.

Felsőoktatási csodafegyver kis tervezési hibával

A kiadások kiszervezése még nem reform.

Tiszteletet, bizalmat [videó]

Stephen Colbert véleménye az IMF-ellenes propagandáról.

Imagine [videó]

John Lennon-feldolgozás a szólásszabadság védelmében.

"Köcsög"

Kedves MTI, nem FAG: SAG.

Kiút a Safarov-botrányból

Börbönbüntetés, avagy hülyeségek egy typo apropóján.

Legfontosabbak

A félreértett kormányfő

Orbán Viktor a demokrácia meg­men­tésén dolgozik, csak sokan még nem értik.

A pártok szuperpozíciójáról

Schrödinger macskája és a vá­lasz­tási kampány. Kvan­tum­po­li­to­ló­gia kezdőknek.

Dohányadó - egy embedelt videó margójára

A frakciófegyelem ilyen magas szintje egyszerűen ellentmond a képviseleti demokráciának.

A gerrymandering fogalma és ellenszere

Hogyan előzzük meg a vá­lasz­tó­kerületek öncélú átrajzolgatását.

A Kádár-rendszer öröksége

Nincsen ingyen ebéd.

Indokolás, PTSD és gyümölcspulp

Szellemi ámokfutás a chips-adó apropóján, csak haladóknak.

Alexander Hamilton in da house

Kiváló spoken word előadás Ha­mil­ton és Aaron Burr párbajáról.

Móricka és a középosztály

"A KDNP olyan mint a pornó." De­fi­níciós krízis, egy bon mot e­re­de­te.

Archívum

Tory T. töpreng

These pretzels are making me thirsty!

2012.01.20. tory_t

Skót-magyar két jó barát

Azt hiszem, jól jelzi a tanácstalanság mértékét, hogy a Magyar Nemzet Online már másodszor hordozza körbe diadalittasan, ezüstpajzson és címlapon egy ötvenezres példányszámú skót napilap kormányt támogató véleménycikkét: lám-lám, mégiscsak jól csináljuk!

MNO címlap - The Scotsman: az uniónak nincs joga terrorizálni MagyarországotEzzel szemben az Economist és a Wall Street Journal hasábjain megfogalmazott bírálatokat többnyire épphogy csak megemlítik, ha egyáltalán, és azt is leginkább úgy, mint Dottore Xerox plágiumbotrányát, vagyis rögtön egy alternatív magyarázattal, ellenvéleménnyel együtt tálalva. Nehogy az olvasó ne tudja hirtelen, mit kell gondolnia. Nem szokott ő ahhoz. (És egyébként is, hogy egy idegen kifejezésekkel terhelt képzavarral éljek, a jobboldali média sajtómunkásai által konstruált paralel világ imbolygó falain keletkező repedéseket azonnal glettelni szükséges, gyakorlatilag bármilyen minőségű ellenvéleménnyel vagy relativizálással. A beszüremkedő valóság sugarai ugyanis a súlyosbodó kognitív disszonancia révén a felépített buborékvilágot hajlamosak belülről szétfeszíteni.) Igaz, az Economist és a WSJ nem ötvenezres, hanem milliós példányszám körül mozognak. Honlapjaik látogatottságát, illetve azt az apró, de mégsem elhanyagolható tényt, hogy a szilveszteri mámorból csak január 3-án kijózanodó brókerek mégis inkább innen tájékozódnak, mintsem egy skót napilap véleménycikkeiből már nem is említve.

Persze érthető, hogy a Magyar Nemzet Scotsman-lázban ég, nem nagy a választék, amiből szemezgetni lehetne. Ha a Pitcairn-szigetek Harsonája írna egy támogató félmondatot az Orbán-kormány tevékenységéről, alighanem annak is hetekre bérelt helye lenne a címlapon. Talán külön rovatot is nyitnának neki, nem tudom. A jelenlegi helyzetben azt sem tartom teljesen elképzelhetetlennek, hogy még egy állandó tudósítót is kiküldjenek. (Utóbbi egyébként valamivel több, mint két százalékkal emelné a Pitcairn-szigetek lélekszámát.)

 

"Non causa pro causa"

A fentiekkel kapcsolatban tisztázni kell egy fontos félreértést.

Az, hogy a Fidesz rosszul csinálja, nem abból következik, hogy ezt írja a Wall Street Journal, az Economist vagy a Financial Times, és hogy ezt mondja az Európai Bizottság.

Viszont: az, hogy a Fidesz rosszul csinálja, következik abból, hogy ezt írja a Wall Street Journal, az Economist és a Financial Times, és hogy ezt mondja az Európai Bizottság.

Nem tudom, érthető-e.

Ha tartósan az a percepció, hogy rosszul csinálják, akkor bizony rosszul csinálják. A gazdaságban, politikában és a nemzetközi kapcsolatokban ugyanis pusztán a látszatnak önmagában is nagyon fontos szerepe van. Már csak szimplán pragmatikus vagy "utilitarista" szempontból vizsgálva is. Vagyis még ha oly annyira megvetjük a nyugati civilizációt és annak értékrendjét, és úgy általában a bukását jósoljuk, legalábbis amíg nem válunk Kína egyik tartományává igenis fontos, hogy mit gondolnak rólunk. (A szerző egyébként igen szkeptikusan szemléli a "Nyugat alkonyáról" szóló víziókat, és ha egy mód van rá, amolyan anti-Schettinóként utolsóként hagyná el a Nyugati Kultúrkör fedélzetét.) Aktuális példával élve, egy olyan ország esetében, ami bevallottan a piacról kívánja magát finanszírozni például igenis számít, hogy mit mondanak róla a hitelminősítő intézetek, mit írnak a mértékadó gazdasági lapok, hány bázispont a CDS (sajtónyelven szólva: kockázati felár) és mekkora hozamot kell ígérni az állampapírokért, ezek ugyanis - meglepő vagy sem - összefüggenek egymással.

Számít, teljesen függetlenül attól, hogy ezek a hitelminősítők az ország vezetői szerint jól, vagy rosszul végzik a feladatukat. Mert lehet indulatos kommünikékben bírálni a gravitációt, és öklünket rázva haragudni rá, de amíg a tömegvonzás törvényszerűségeit megváltoztatni nem tudjuk, addig az ilyen kirohanásokkal csak a saját inkompetenciánkról teszünk tanúbizonyságot. A hangos hozzá nem értés pedig nem jelent jó pontot a piacoknál, ahonnan éppen finanszírozni szeretnénk magunkat. (Utóbbi egyébként helyes és üdvözlendő cél, egészen addig, amíg arra racionális és teljesíthető feltételek mellett van mód. A miniszterelnökkel szemben például magyar állampolgárként engem inkább megijeszt, mintsem büszkeséggel tölt el, hogy "ma Európában az egyik legjobb üzlet a magyar állampapír". Ha választani lehet, a magyar állampapír legyen inkább az egyik legrosszabb, de legbiztonságosabb befektetés.) Az erőviszonyok reális felmérése olyan alapkövetelmény, amelyet elmulasztani, eltéveszteni - hogy egy népszerű mondás parafrázisával éljek - nem egyszerűen hiba, hanem bűn. De ezt talán kár is tovább ragozni, szerintem mindenki érti.

Visszatérve ahhoz az esethez, amikor az a percepció, hogy a kormány rosszul végzi a munkáját és a parlament rossz törvényeket hoz. Ilyenkor két lehetőség van:

1,) Alapvetően jól csinálják, ám azt rosszul kommunikálják. Aki az aranyhalénál valamivel nagyobb memóriakapacitással rendelkezik, visszaemlékezhet arra, hogy pár évvel ezelőtt baloldalon erősen tartotta magát ez a mítosz, és aki figyeli a jobboldali sajtót, blogokat, láthatja, hogy jobb híján már ott is elő-elő veszik ezt a kártyát.

2,) Tényleg rosszul csinálják, és azt hiába is kommunikálják jól, mindenkit nem tudnak megtéveszteni vele. Különösen azokat nem, akik legalább minimálisan értik a gazdasági összefüggéseket, és tudnak számolni.

 * * *

A rossz hír sajnos az, hogy jelen esetben a Fidesz tényleg, és alapvetően csinálja rosszul.

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://toryttopreng.blog.hu/api/trackback/id/tr183594083

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Németh András 2012.01.21. 19:24:03

Lenézzük ezt a skót lapot, mert csak 50ezres a példányszám, hát nézzük: Magyar Nemzet: 47 460; Magyar Hírlap: 12 357; Népszava: 19 931 és végül Népszabadság: 69 559 (a cikk sajna 2011 februári az adat 2010 4.né. index.hu/kultur/media/2011/02/08/nem_fogynak_az_orszagos_napilapok/)

És mégegy infó, Skócia lakosságát kicsit több mint 5 millióra becsülik.

Szóval?

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.01.21. 21:10:20

@Németh András:
Ja, akkor minden oké.
Az Economist bekaphatja.

(Te most tulajdonképpen mit akartál ezzel mondani?)

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.01.21. 21:18:11

Különben a skótok (meg az írek) hogy is mondjam... olyan magyarosan nacionalisták: csórók, de állandóan meg vannak sértődve mindenkir eés nem tudnak túllépni a történelmen és azt hiszik, h valami illuzórikus "függetlenség" hiánya választja csak el őket a kánaántól .
Ha van a nemzeteknek gyerekkora, akkor mi vagyunk az örök óvodások.

Ezért tapsikolnak, hogy "látjátok, azok is ugrálnak, akkor mi is ugrálni fogunk". Ez inkább csak annak a jele, h terjed a rothadás, ami abból áll, hogy törzsi vezetők a szuverenitás semmitmondó örve alatt a saját dilettantizmusukat EU-pofozással próbálják palástolni.

Vészjóslóan dübörög az ól fala, csak épp nem a külső támadástól, hanem mert belülről rugdossák - a vezér maga. Aztán odaüvölt a malacoknak, h jaj, már megint ostrom alatt vagyunk.

Németh András 2012.01.21. 21:57:14

@Dr. Quadrille Lobster: mindössze az nem tetszett hogy a bevezetőben úgy vezették be ezt a skót újságot mintha valami porbafingó falusi lap lenne, és lehet hogy az is, de a magyar nemzet és az összes többi magyar lap pontosan annyira porbafingó.

Szóval a véleményem csak annyi hogy le kéne szállni a magas lóról, de hogy magyarázzam ezt egy olyan embernek aki a magyarokhoz hasonlítja a skótokat meg az íreket hisz ők is olyan csórók (itt ha nem gond felkacagtam magamban). Hát vazze szeretne Magyarország olyan csóró lenni mint skócia.

tory_t · http://toryttopreng.blog.hu 2012.01.22. 00:25:33

@Németh András: Örülök, ha a bejegyzésben mindössze ez volt az, ami nem tetszett. De amúgy félreértesz, egyáltalán nem nézem ('nézzük') le a Scotsmant. És főleg nem nézem le Skóciát, a skótokat pedig, ha lehetséges még kevésbé. Ami a bevezetőben van, az arról szól, hogy finoman szólva is aránytévesztés azt gondolni vagy úgy interpretálni, hogy az Economist, WSJ, FT olvasottság, 'tekintély', 'mértékadás' vagy akármi alapján pariban lenne a Scotsmannel. És amúgy előbbiekhez képest a Népszabadság, Népszava, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap valóban 'porbafingó lapok', de ezeket sem nézem le, csak a helyükön kell kezelni ezeket a lapokat (is).

A példányszámadatokkal pedig köszönöm, nagyjából tisztában vagyok.

Az általad említett statisztikák egyébként azóta csak romlottak. Ha érdekel, a print lapok legfrissebb adatait itt tudod megnézni:
www.matesz.hu/data/