Hirdetés

HTML

Hirdetés

Tory T. töpreng

Média, közélet, gazdaság és minden ami belefér.

Kiemelt bejegyzések

Legfrissebbek

NAV-botrány

...amiről még Horváth András is hallgat.

Amikor elfogynak a hírek

1930-ban egyszer már megtörtént.

Pokol 2023

Rendkívüli módon tisztelem Navracsics Tibort.

A centrális erőtér esete a frakciókkal

Az LMP-nek lehet, a DK-nak nem.

Felsőoktatási csodafegyver kis tervezési hibával

A kiadások kiszervezése még nem reform.

Tiszteletet, bizalmat [videó]

Stephen Colbert véleménye az IMF-ellenes propagandáról.

Imagine [videó]

John Lennon-feldolgozás a szólásszabadság védelmében.

"Köcsög"

Kedves MTI, nem FAG: SAG.

Kiút a Safarov-botrányból

Börbönbüntetés, avagy hülyeségek egy typo apropóján.

Legfontosabbak

A félreértett kormányfő

Orbán Viktor a demokrácia meg­men­tésén dolgozik, csak sokan még nem értik.

A pártok szuperpozíciójáról

Schrödinger macskája és a vá­lasz­tási kampány. Kvan­tum­po­li­to­ló­gia kezdőknek.

Dohányadó - egy embedelt videó margójára

A frakciófegyelem ilyen magas szintje egyszerűen ellentmond a képviseleti demokráciának.

A gerrymandering fogalma és ellenszere

Hogyan előzzük meg a vá­lasz­tó­kerületek öncélú átrajzolgatását.

A Kádár-rendszer öröksége

Nincsen ingyen ebéd.

Indokolás, PTSD és gyümölcspulp

Szellemi ámokfutás a chips-adó apropóján, csak haladóknak.

Alexander Hamilton in da house

Kiváló spoken word előadás Ha­mil­ton és Aaron Burr párbajáról.

Móricka és a középosztály

"A KDNP olyan mint a pornó." De­fi­níciós krízis, egy bon mot e­re­de­te.

Archívum

Tory T. töpreng

These pretzels are making me thirsty!

2010.11.28. tory_t

A Kádár-rendszer öröksége: (szelektív) anti-ex-kommunizmus

- Jó napot kívánok! - köszönt Orbán Viktor.

- Jó napot! - hazudta Gyurcsány Ferenc.

UP után

Magyarországon nincsen komolyan vehető hagyománya az antikommunizmusnak. Az, amit a mainstream antikommunizmusnak nevez, kimerül bizonyos ex-kommunista személyek zsigeri gyűlöletében. A dühödt jobboldali kommunistázás, amit ma már egyébként egyre kevésbé hallani, nem a kommunizmus eszméjének elutasításáról, hanem mindössze az utódpártnak és bizonyos személyeknek az elutasításáról szól, akik 1) vezető pozíciót töltöttek be a Kádár-rendszerben, vagy valamilyen módon haszonélvezői voltak annak, és 2) nem a "mi oldalunkon" állnak.

Ahhoz, hogy ez kialakuljon több tényező is hozzájárult. Így a Kádár-rendszer diktatúrájának viszonylagos puhasága is, úgyhogy most kezdjük ezzel. Az, hogy a Kádár-rendszer későbbi éveiben lazított a gyeplőn mind társadalmi, mind gazdasági kérdésekben, és ezzel viszonylagos jólétet és biztonságot teremtett, azt a hamis látszatot keltette, hogy a rendszer megreformálható, belülről átszabható egy működő modellé. (Ma éppen ennek az elképzelésnek a szellemi örökösei, a "harmadikutas" politika elkötelezett harcosai navigálják az országot a matematikamentes közgazdaságtan égisze alatt. Hogy pontosan merre, azt szerintem ők sem tudják. Mi sajnos sejtjük, hiszen ahogy a mondás tartja: a harmadik út a harmadik világba vezet.) A gond ezzel az, hogy a rendszer eleve fenntarthatatlan volt, és azt a jólétet, életszínvonalat, alacsony munkanélküliséget, amit nyújtott, hitelekből fedezte. A hiteleknek pedig van egy olyan kellemetlen sajátossága, hogy előbb-utóbb törleszteni kell őket.

 

És hogy mindez miért jelent ma problémát?

Magyarországon nem a diktatúrát utasítják el, hanem a rossz diktátorokat. Magyarországon nem a minden fölött rendelkező államot utasítják el, hanem az olyan államot, ami nem a nekem kedves szimbólum-rendszer szerint diszponál minden fölött. Magyarországon nem a hatalmas állami újraelosztást utasítják el, hanem az olyan államot, ami nem nekem oszt újra.

A magyar társadalomban nincsen értéke a szabadságnak. (A dacos neokuruc virtus nem az. A kuruc-labanc kérdésről egyébként itt lehet okosakat olvasni.) Bármikor készek vagyunk feláldozni a szabadságot a pillanatnyi szociális vagy bármilyen más biztonságért cserébe. (És ahogy a híres sárkányeregető mondta: "They who can give up essential liberty to obtain a little temporary safety, deserve neither liberty nor safety.")

Paternalizmus - Nanny State

Magyarországon nincs igény arra, hogy az állam felnőttként kezelje a polgárokat, csak arra van igény, hogy az állam jó szülőnk legyen. Nem jutunk el arra a felismerésre sem, hogy nem mi vagyunk az "állam polgárai", hanem a miénk, polgároké az állam. Fogjuk már föl, nem mi vagyunk az államért, hogy teljesítsük a kötelezettségeinket egy megfoghatatlan entitás, ha úgy tetszik egy "nagyobb jó" felé, hanem az állam van értünk, hogy a legitim erőszak monopóliumával biztosítsa a rendet, érvényt szerezzen a jognak (amit képviselet útján - és nem közvetlenül, de erről majd egy másik posztban - mi teremtünk meg), garantálja azt a szabadságot, ami születésünktől fogva megillet bennünket, betartassa a polgárok között megkötött magánszerződéseket, biztosítsa a magántulajdon szentségét.

Nem jutunk el arra a felismerésre sem - és vigyázat, hatalmas leegyszerűsítés következik! -, hogy az ún. jóléti elemek visszafogják a gazdasági növekedést. A jóléti intézkedések - minél több van belőlük, annál inkább - úgy működnek, mint egy, a gazdaság hátára erősített óriási fékezőernyő. Ha mi is egyek lennénk a skandináv országok közül, pompás gazdagságunkban akár meg is tehetnénk, hogy elkezdünk jólétet osztogatni, alanyi jogon mindenkinek. (Mindössze morális fenntartásaink lehetnének az újraelosztással szemben.) Azonban látjuk mire elég nálunk ez a fene nagy állami újraelosztás.

Az államnak nem kell szükségszerűen ún. szociális jogokat biztosítania az állampolgárok számára. Nincsenek szociális alapjogok. Vegyük észre, hogy a szociális jogok alapjaiban állnak szemben a klasszikus alapjogokkal.

Ha olyan egészségügyi ellátásban részesülünk, amiért nem fizettünk (nincsen társadalombiztosításunk), ha magasabb nyugdíjat kapunk, mint amennyit a befizetéseink alapján elvileg megérdemelnénk, ha jegy nélkül utazunk a metrón, ezt kivétel nélkül mindig mások kárára tesszük.

(Mielőtt bárkiben felmerülne: nem, a legkevésbé sem szeretném, hogy bárki élelem vagy egészségügyi ellátás nélkül maradjon.)

 

Az államnak nincsen…

Azt sem sikerül belátnunk, hogy az állam kivétel nélkül mindig máséval veri a csalánt, mert neki praktikusan nincsen. Amikor nagyobb nyugdíjat, magasabb béreket, olcsóbb gázt vagy lakáshiteleket ígér, mindig mások kárára teszi ezt. Amit az egyén kap az államtól, az az állam oldalán kiadásként jelenik meg, és mint ilyen, az egyenletben kell, hogy legyen egy bevételi ellenpárja is, vagyis valaki mástól el kell venni. Ezt az egy dolgot kellene megérteni: az állam nem tud jótékonykodni, csak újraosztani. (És azt sem hatékonyan.)

TANSTAAFL - There Ain't No Such Thing As A Free Lunch - Nincsen ingyen ebéd

nincsen ingyen ebéd

Tudom, úgy tűnhet sokak számára, hogy felesleges leírni ezeket, kár a bitekért, mert hihetetlenül evidens dolgokról van szó. Mégis, jól látható, hogy a magyar társadalom döntő többsége számára még ez sem világos, pedig ennek megértése lenne az előrehaladás  nulladik lépése.

 Free lunch - Ingyen ebéd

  

Így érthetjük meg a magyar társadalomnak azt a kettősségét is, amit Tölgyessy Pétertől kezdve több közgazdász és társadalomtudós is kiemel, hogy egyfelől, nemzetközi összehasonlításban rendkívüli mértékben megvetjük az államot, utálunk adót fizetni, ha van rá mód, kiskapukon keresztül közlekedünk az állam felé vállalt kötelezettségek teljesítésében, másfelől viszont példátlanul sokat várunk el az államtól.

A kettő együtt nem megy.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://toryttopreng.blog.hu/api/trackback/id/tr572478120

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.