HTML

Tory T. töpreng

Média, közélet, gazdaság és minden ami belefér.

Kiemelt bejegyzések

Legfrissebbek

NAV-botrány

...amiről még Horváth András is hallgat.

Amikor elfogynak a hírek

1930-ban egyszer már megtörtént.

Pokol 2023

Rendkívüli módon tisztelem Navracsics Tibort.

A centrális erőtér esete a frakciókkal

Az LMP-nek lehet, a DK-nak nem.

Felsőoktatási csodafegyver kis tervezési hibával

A kiadások kiszervezése még nem reform.

Tiszteletet, bizalmat [videó]

Stephen Colbert véleménye az IMF-ellenes propagandáról.

Imagine [videó]

John Lennon-feldolgozás a szólásszabadság védelmében.

"Köcsög"

Kedves MTI, nem FAG: SAG.

Kiút a Safarov-botrányból

Börbönbüntetés, avagy hülyeségek egy typo apropóján.

Legfontosabbak

A félreértett kormányfő

Orbán Viktor a demokrácia meg­men­tésén dolgozik, csak sokan még nem értik.

A pártok szuperpozíciójáról

Schrödinger macskája és a vá­lasz­tási kampány. Kvan­tum­po­li­to­ló­gia kezdőknek.

Dohányadó - egy embedelt videó margójára

A frakciófegyelem ilyen magas szintje egyszerűen ellentmond a képviseleti demokráciának.

A gerrymandering fogalma és ellenszere

Hogyan előzzük meg a vá­lasz­tó­kerületek öncélú átrajzolgatását.

A Kádár-rendszer öröksége

Nincsen ingyen ebéd.

Isten, bizony, mitagadás

Miért nem vagyok ateista.

Indokolás, PTSD és gyümölcspulp

Szellemi ámokfutás a chips-adó apropóján, csak haladóknak.

Alexander Hamilton in da house

Kiváló spoken word előadás Ha­mil­ton és Aaron Burr párbajáról.

Móricka és a középosztály

"A KDNP olyan mint a pornó." De­fi­níciós krízis, egy bon mot e­re­de­te.

Hirdetés

Archívum

Tory T. töpreng

These pretzels are making me thirsty!

2013.09.12. tory_t

A centrális erőtér esete a frakciókkal

Mérsékelt figyelemmel követem az ellenzéki piac parlamenten belüli és azon kívüli alakulását. A legújabb fordulat szerint a megmaradt LMP-sek egy 2013-as alkotmánybírósági határozatra hivatkozva most éppen visszakapták a PM-esek kiválása miatt elvesztett frakciójukat. Nem sajnálom tőlük, szó se róla, csak nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy itt azért nincsen minden rendben.


Képviseleti demokrácia és szabad mandátum

Érdemes azzal kezdeni, hogy az országgyűlési képviselők kezében a frakció fontos fegyvertényt formál. (A továbbiakban tartózkodom az alliterációktól.) Nemcsak pénzügyi szempontból, de a bizottsági helyek elosztása és a felszólalási lehetőségek miatt is. A frakcióban levés rengeteg előnyt biztosít a képviselők számára. Ha azt akarjuk, hogy tényleg a legjobb lelkiismeretük szerint dolgozzanak a teljes ciklus alatt, biztosítani kell számukra bizonyos rugalmasságot az átülésekre és adott esetben új képviselőcsoportok alakítására. A kezelhetetlenségig szétaprózottság elkerülése végett ésszerű lehet a frakcióalakítást minimumlétszámhoz és egyéb feltételekhez kötni, de egyáltalán nem ésszerű teljesen elzárni a képviselőket új frakciók létrehozásától. Természetes, hogy aktuális helyzetük miatt bizonyos szereplőknek a status quo megőrzése lesz az érdeke, azonban a politikai közösség egésze szempontjából ez egyáltalán nem kívánatos. (Korábban érintettem már azt a kérdést, hogy a közel 100 százalékos frakciófegyelmet mennyire egészségtelennek tartom.)

ogy-alakulo-ules.jpg

Forrás: parlament.hu

Gyakori demagóg érv az ezzel kapcsolatos vitákban – amit a Fidesz sajnálatos módon utóbb jogszabályba is foglalt –, hogy ha senki nem szavazott adott politikai formációra, akkor mégis milyen jogon akarnak frakciót alakítani? A válasz a szabad mandátum intézményében keresendő. A civilizált világ modern politikai rendszereiben a képviselők nem utasíthatók és nem hívhatók vissza sem választóik, sem pedig pártjuk által, jogilag nem kényszeríthetők lelkiismeretükkel ellentétes vélemény képviseletére. Függetlenül attól, hogy egyéni választókerületből vagy pártlistáról kerültek be a törvényhozásba. A képviseleti demokráciáknak ez az egyik legfontosabb alapelve, nem véletlenül.

Bármikor előállhat olyan helyzet, amikor egy képviselő annyira nem ért egyet a pártja vagy frakciója által képviselt elvekkel vagy az alkalmazott eszközökkel – például mert úgy érzi, hogy szembemennek a választóknak tett ígéretekkel vagy a párt eredeti elveivel –, hogy már nem tud tovább jó lelkiismerettel közösséget vállalni velük, ezért kilép. Ha több ilyen képviselő is van, valamint az általuk helyesnek tartott irány nagyjából megegyezik, csoportot szerveznek, új pártot alakítanak, hogy hatékonyabban tudják képviselni azt, amit lelkiismeretük szerint helyesnek tartanak. A politikai közösség egészének érdeke, hogy a szabad mandátum intézményével összhangban ezt a lehetőséget – bizonyos ésszerű, átlátható és mindenkire egyaránt érvényes megszorításokkal – biztosítsa számukra.


Előzmények: a lex DK és a 10/2013 AB határozat

2011-ben az MSZP frakcióját tíz képviselő azzal a szándékkal hagyta el, hogy Demokratikus Koalíció néven új frakciót hoznak létre. A házszabályban ekkor az állt, hogy tíz képviselő féléves kényszerfüggetlenség után szabadon alakíthat frakciót. A kétharmados többség a „lex DK”-nak is nevezett törvénnyel menet közben, a féléves moratórium lejárta előtt néhány nappal úgy módosította a házszabályt, hogy csak a választáson elindult és ott legalább öt százalékot elért pártok alakíthassanak frakciót, valamint ha ez nem lenne elég, tíz helyett immár tizenkettő fő legyen szükséges egy frakció létrehozásához.

Két DK-s képviselő, Vitányi Iván és Varju László az Alkotmánybírósághoz fordult. Körülbelül egy évvel később a fideszes kinevezettekkel – többek között a képviselői székből átült Balsai Istvánnal és Salamon Lászlóval, a minimális feltételeket egyszerűen nem teljesítő Stumpf Istvánnal és [jelző törölve] Pokol Bélával – felvizezett Alkotmánybíróság elutasította a vonatkozó házszabályi rendelkezések megsemmisítését. Idézem a lényeget:

[…] mivel a Házszabály megváltozott rendelkezései a panaszosok részéről semmilyen olyan tevőleges kötelezettséget nem kívántak meg, amelyre fel kellett volna készülniük; sérelmük pusztán egy számukra előnyös helyzet elmaradásában áll


10/2013 AB határozat

Tíz képviselő elhagyja a frakciót annak tudatában, hogy a hatályos jogszabályok szerint joguk van létrehozni új képviselőcsoportot, majd a kilépés után öt hónappal és néhány nappal a képviselőcsoport létrehozása előtt a kormánytöbbség átírja a feltételeket. Az Alkotmánybíróság pedig egyszerűen vállat von. Ha az olvasó kapna egy pofont és ne adj’ isten esetleg ezt sérelmezné a megfelelő jogi fórumon, azt kapná válaszul, hogy sérelme pusztán egy számára előnyös helyzet – a pofonmentesség helyzetének – elmaradásában állt; nincs itt semmi látnivaló, haladjon, kérem! Akinek illúziói lettek volna, hogy egy esetleges kormányváltás után mire lehet számítani az ún. független intézményektől, szerintem nyugodtan leszámolhat velük. (Arról, hogy az Alkotmánybíróság 2010 előtt sem volt a képviseleti demokrácia feltétlen védelmezője, talán egy külön posztban, de addig is ajánlom Széky János írását.)

Aki kicsit vissza szeretné nyerni a józan észbe vetett hitét, olvassa el Lévay Miklós alkotmánybíró különvéleményét (csatlakozott hozzá: Bragyova András, Kiss László és Kovács Péter). Néhány mondat:

Az ügyben hozott határozatot elfogadó többség által teljes körűen meg nem válaszolt kérdés tehát az, hogy vannak-e határai a Házszabály korlátlan számú és bármilyen indíttatású módosításának.

Ilyen korlátnak tekintem azt, hogy a módosítás a jogállamiság elvének megfelelően […] ne döntsön el egyedi ügyet normatív szabályozásba csomagolva. […] Egyedi ügy tehát csak akkor adhat okot a beavatkozásra, ha a beavatkozás nem pusztán politikai indíttatású, hanem lényeges (alkotmányi szintű) körülményen alapul.

[…]

A magyar Országgyűlés több ciklusában alakultak olyan frakciók, amelyek a ciklus kezdetén nem léteztek; olyan pártok olyan képviselőcsoportjai jöttek létre, amelyekre a választópolgárok nem szavazhattak. Kérdés, hogy az ilyen frakciók létrejöttének tilalma az Alaptörvényből levezethető-e. Szerintem nem.

[…]

Nem a gyűlésnek vannak ugyanis képviselői, hanem a képviselőknek van gyűlésük. Ez igaz az Országgyűlésre is. A csoportalakítás joga ebből fakadóan a képviselői szabad mandátumon alapul, amelynek érvényre juttatását normatív módon, világosan és a képviselői szándék megvalósítását tervezhetően kell tartalmaznia a Házszabálynak.

[…]

A többségi határozatban kifejtett állásponttal szemben az a meggyőződésem, hogy a Házszabály vizsgált módosítása alaptörvény-ellenesen korlátozta valamennyi országgyűlési képviselő mandátumszabadságának azt az elemét, amely frakcióalakításra és létező frakció megtartására vonatkozik. Ez a korlátozás az alkotmányjogi panaszt benyújtók esetében manifesztálódott is, vagyis közvetlen alkotmányjogi panasz benyújtását tette lehetővé. A képviselői jogállásnak […] a sérelem alapjául szolgáló egyenlőségi eleme […] a népszuverenitás […], valamint a képviseleti demokrácia […] alkotmányos elvével áll összefüggésben, és mint ilyen, alaptörvényi védelem alatt áll. A többségi határozatban foglalt döntés ezt a védelmi kötelezettséget hagyta figyelmen kívül.


uo.


Mire hivatkozott az LMP? (És miért nem volt igazuk?)

De akkor jöjjön a határozatnak az a része, ami Schiffer és a fideszes többség szerint is azt jelenti, hogy az LMP a kilépések ellenére is jogosult frakció létrehozására:

[…] az olyan pártlistához tartozó országgyűlési képviselőket, amelynek pártlistája a valamennyi területi pártlistára leadott és országosan összesített érvényes szavazatok több mint öt százalékát megkapta, mindenképpen megilleti a képviselőcsoport létrehozásának joga. Az ilyen támogatottsággal rendelkező pártokhoz tartozó képviselők nem foszthatók meg attól a joguktól, hogy pártjuk frakcióját az Országgyűlésben létrehozzák és fenntartsák, akkor sem, ha az Országgyűlés a Házszabályban – más képviselők frakcióalakítási joga vonatkozásában, az Országgyűlés szervezetalakítási szabadságával élve – hatékonysági szempontok miatt a képviselőcsoport alakításához magasabb létszámot határozna meg.

uo.

Nehéz kérdés. Mármint az, hogy szándékos-e, vagy csak az új Alkotmánybíróság szellemi színvonalára jellemző pontatlan megfogalmazásról van szó. Valójában egyik rosszabb, mint a másik. Tudniillik az idézett rész szó szerint vesz át mondatrészeket és kifejezéseket egy 1998-as határozatból, csak a pontatlan átvétel miatt ezt éppenséggel valóban lehetséges teljesen máshogyan is érteni. Legalábbis, ha az ember nagyon akarja. Aki ismerte az eredeti határozat szövegét és értelmét, a 2013-as határozat első, felületes olvasása után nem is igazán érti, hogy Schiffer mire hivatkozik.

A 98-as határozatnak az volt az apropója, hogy az akkori választáson a MIÉP megugrotta ugyan az országos öt százalékos küszöböt, de a frakcióalakításhoz egyébként akkor szükséges tizenöt fős mandátumszámot nem érte el; tizennégy fővel kerültek be. A határozat szerint a pártoknak márpedig jogukban áll frakciót alakítani azzal a létszámmal, amivel bekerültek a parlamentbe, függetlenül a házszabályi minimumtól, az csak a későbbi esetleges átülésekre vonatkozik. Az ilyen pártok esetében is van azonban minimumkövetelmény, méghozzá a választáson elnyert mandátumszám.

[…] az olyan párthoz tartozó országgyűlési képviselőket, amelynek pártlistája a valamennyi területi pártlistára leadott és országosan összesített érvényes szavazatok több mint öt százalékát megkapta, akkor is megilleti a képviselőcsoport létrehozásának joga, ha az Országgyűlés egyébként a képviselőcsoport alakításához magasabb létszámot határoz meg. Az ilyen párt képviselőcsoportjának létrehozásához és működéséhez szükséges létszám a párt képviselőinek az Országgyűlés alakuló ülésekor meglévő száma.

27/1998 AB határozat

A legfontosabb különbség tehát a régi és az új határozat között, hogy az újból lehagyták az idézett rész utolsó mondatát, vagyis azt a kitételt, ami a kedvezményes létszámkorlátot kifejezetten a parlament alakuló ülésekor fennálló állapotokhoz kötötte. Az 1998-as határozatban meg is indokolták, hogy a frakcióalakítás szempontjából miért számít speciálisnak ez az állapot:

A választási rendszerhez, a pártok parlamentbe jutásához kapcsolódó sajátosságok akkor érvényesülnek a legélesebben, amikor az Országgyűlés megalakul. Ekkor vágja el a mandátumok már saját hatáskörű igazolásával és az eskütétellel a parlament a választásokhoz kötődő köldökzsinórt, s az ettől kezdődően érvényre jutó szabad mandátumgyakorlás elmoshatja ezt az élesen kirajzolódó kiinduló szerkezetet. De a megalakuláskor még a választói akarat szerint kell a pártok jogállását biztosítani. […]

A hatékonyság — a parlament szétaprózódásával fenyegető szélsőséges esettől eltekintve, amely a rendszerváltás óta Magyarországon kialakult pártstrukturát tekintve nem reális veszély — önmagában nem lehet elégséges indok a listán bekerült pártok közötti különbségtételre, mert a szabad mandátum és a képviselői jogegyenlőség alapelvéből a pártok jogállására következő követelmények olyan erősek, hogy azok a hatékonyság érdekében a már a pártként való bekerülésnél érvényesülő differenciáláson és válogatáson túli, további különbségtételt nem engednek. Míg a többi esetben, ahol az Alkotmánybíróság a törvényhozási hatékonyságra és a pártok támogatottságára figyelemmel volt, az alkotmányossági mércét csakis ehhez, s így az adott ügy saját belső szempontjaihoz igazíthatta, ebben az ügyben olyan más alkotmányos követelményt is érvényesítenie kell, amely folytán a hatékonyság szerinti megkülönböztetést a pártok között — a választás és az Országgyűlés megalakulása közötti összefüggés, sőt érintkezés miatt logikusan — az Országgyűlésen kívülre, vagy legalábbis a működés kezdő határvonalára helyezi.

uo.

Összehasonlítva a két határozatot, jól látszik, hogy amíg a régiben egy viszonylag gondosan felépített érveléssel támasztották alá a fentebb idézett bekezdést, az újban csak mintegy mellékesen, afféle lényegtelen közbevetésként szerepel, hiszen eleve nem is nagyon kapcsolódott a határozathoz. Önmagában dicséretes lenne, ha így próbálnák meg átmenteni, az új alkotmányra is érvényesként ráfésülni a korábbi „landmark case” jellegű határozatok legfontosabb elvi állásfoglalásait (már ami arra érdemes), különösen miután a negyedik alkotmánymódosítás formálisan is hatályon kívül helyezte a korábbi alkotmánybírósági határozatokat. Csakhát a pongyola átfogalmazás miatt – és most jóindulatú vagyok – nagyobb kárt okoztak, mintha erről a kérdésről egyáltalán nem mondtak volna semmit.


De akkor hogyhogy mégis lehetett frakciójuk?

Mint mondtam, valóban lehet úgy értelmezni a 2013-as határozatot, hogy jár a megmaradt LMP-seknek a frakció, a fentiekből pedig kiderülhetett, hogy logikusan inkább úgy kellett volna érteni, hogy nem jár. Ha az „olyan pártlistához tartozó országgyűlési képviselőket” úgy értjük, hogy ehhez minden, az adott „pártlistához tartozó országgyűlési képviselőre” szükség van, akkor egyértelmű a helyzet: nem jár, ugyanis a kilépettek között vannak olyanok (méghozzá többségben, a tizenegyből heten), akik listáról kerültek be. Ha azonban kicsit csavargatjuk a szavak jelentését és megengedőek vagyunk, akkor rá lehet fogni, hogy jár.

Schiffer nem meglepő módon ezt a második értelmezést preferálja. Nyelvtanilag egyébként szerintem nem nagyon lehet belekötni ebbe az értelmezésbe, de kontextussal együtt vizsgálva, vagyis ismerve a szó szerinti átemelések forrását, mégis azt mondanám, hogy nem kifejezetten khm komilfó ez a levezetés. Ha ugyanis az Alkotmánybíróság egy határozatával normát szeretne alkotni vagy átértelmezni, akkor még az új alkotmánybírói többség tagjaitól is elvárható, hogy világosan és legalább valami minimális indoklással tegye ezt, ne pedig korábbi elvi állásfoglalások hiányos, ezért félreérthető átemelésével. Amúgy nehezen lenne elvárható, hogy Schiffer saját pártja érdekei ellen beszéljen. Mondjuk hazudni csúsztatni akkor sem lenne muszáj:

Az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy egy olyan párt frakcióalakítási joga elé, amelyik egyébként megszerezte a legalább 5 százalékos felhatalmazást az előző választáson, […] nem lehet hatékonysági-technikai, magyarul létszámkorlátot állítani a frakcióalakítási joga elé. És én azt gondolom, hogy könnyen belátható az ésszerűsége ennek az alkotmánybírósági szabálynak. Ami, jegyzem meg, abszolút harmonizál azzal, amit 1998-ban az akkori Sólyom László vezette Alkotmánybíróság kimondott a MIÉP frakcióalakítási joga kapcsán.

Schiffer András, 

m1 (Ma reggel), 2013. június 17.

Most hétfőn:

Na most Schiffer – jogi kérdésekhez legalábbis – nem buta, neki is pontosan tudnia kell, hogy ez a határozat és különösen az ő értelmezése mennyire nincsen köszönőviszonyban sem az 1998-as határozattal. Egyébként ki tudja miért, a Fidesz elfogadta Schiffer érvelését és a parlament alkotmányügyi bizottsága előzékenyen házszabály-módosítást kezdeményezett, majd a többség meg is szavazta.


* * *

Schiffernek tehát egyáltalán nincsen igaza, amikor azt mondja, hogy jogilag és az alkotmány szerint járt nekik a frakció, merthogy nem járt. Az, hogy mégis újraalakíthatták, egyértelműen egy politikai döntés eredménye volt. A kétharmados többség természete szerint a politikai döntés nem szükségszerűen párosul politikai (vagy bármilyen) racionalitással. Ha mégis tippelnem kéne, arra gondolhattak, hogy mivel úgy tűnik, az LMP külön fog indulni a választáson, nem baj, ha az indokoltnál kicsivel több pénzt és felszólalási lehetőséget kapnak, valószínűleg a többi ellenzéki párttól több szavazatot visznek majd el, mint tőlük.

A félreértések elkerülése végett, az írás nem Schiffer Andrásról szól (különben meg kell említeni, hogy ő a DK frakcióalakítása mellett is kiállt), hanem arról, hogy a kétharmados többség mennyire gátlástalanul kezeli eszközként a jogot, illetve arról is, hogy mennyire naiv dolog volt sokak részéről egy szervezetszociológiai megfigyelésre alapozva abban bízni, hogy a 2010 után kinevezett alkotmánybírók majd belenőnek a talárjukba, mert a hely és hagyomány szelleme stb. És itt nem elsősorban az LMP frakció-újraalakításához vezető bekezdésre gondolok, hanem a DK beadványában megfogalmazottak elutasítására.

Már nem tudom melyik csillogó szemű fideszes elemző tollából olvastam, hogy a centrális erőtér lényege az, hogy középen van a Fidesz és hol felemeli, hol keresztbe tesz a körülötte gravitáló kisebb pártoknak. Terelgeti őket, hogy a politikai megosztottság a megfelelő (értsd: nekik megfelelő) mederben haladjon. Itt is éppen ez történik: kicsit kedveznek ennek, kicsit keresztbe tesznek annak. A homeopátiásra hígított Alkotmánybíróság a maga szervilizmusával és fogalmatlanságával (ez a jóindulatú értelmezésem) pedig asszisztál ehhez.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://toryttopreng.blog.hu/api/trackback/id/tr115508721

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2013.09.13. 14:46:48

Szeretném jelezni, hogy a homeopátiásra hígított halkotmánybíróság is alliteráció

Amúgy a beadandót jelesre értékelem:D

tory_t · http://toryttopreng.blog.hu 2013.09.14. 00:08:18

@Quadrille Lobster: Holnap első dolgom lesz bekereteztetni a kommentet! :)

A homeopátiásra hígított halkotmánybíróság hovatovább halliteráció. Egyébként találtam is egy halkotmánybírót:
static.comicvine.com/uploads/original/13/139574/2683005-img_0157.png