HTML

Tory T. töpreng

Média, közélet, gazdaság és minden ami belefér.

Kiemelt bejegyzések

Legfrissebbek

NAV-botrány

...amiről még Horváth András is hallgat.

Amikor elfogynak a hírek

1930-ban egyszer már megtörtént.

Pokol 2023

Rendkívüli módon tisztelem Navracsics Tibort.

A centrális erőtér esete a frakciókkal

Az LMP-nek lehet, a DK-nak nem.

Felsőoktatási csodafegyver kis tervezési hibával

A kiadások kiszervezése még nem reform.

Tiszteletet, bizalmat [videó]

Stephen Colbert véleménye az IMF-ellenes propagandáról.

Imagine [videó]

John Lennon-feldolgozás a szólásszabadság védelmében.

"Köcsög"

Kedves MTI, nem FAG: SAG.

Kiút a Safarov-botrányból

Börbönbüntetés, avagy hülyeségek egy typo apropóján.

Legfontosabbak

A félreértett kormányfő

Orbán Viktor a demokrácia meg­men­tésén dolgozik, csak sokan még nem értik.

A pártok szuperpozíciójáról

Schrödinger macskája és a vá­lasz­tási kampány. Kvan­tum­po­li­to­ló­gia kezdőknek.

Dohányadó - egy embedelt videó margójára

A frakciófegyelem ilyen magas szintje egyszerűen ellentmond a képviseleti demokráciának.

A gerrymandering fogalma és ellenszere

Hogyan előzzük meg a vá­lasz­tó­kerületek öncélú átrajzolgatását.

A Kádár-rendszer öröksége

Nincsen ingyen ebéd.

Isten, bizony, mitagadás

Miért nem vagyok ateista.

Indokolás, PTSD és gyümölcspulp

Szellemi ámokfutás a chips-adó apropóján, csak haladóknak.

Alexander Hamilton in da house

Kiváló spoken word előadás Ha­mil­ton és Aaron Burr párbajáról.

Móricka és a középosztály

"A KDNP olyan mint a pornó." De­fi­níciós krízis, egy bon mot e­re­de­te.

Hirdetés

Archívum

Tory T. töpreng

These pretzels are making me thirsty!

2012.04.12. tory_t

Harc a látható államadósság ellen

Nem először írom le, hogy a magánnyugdíjpénztárak államosítása még akkor is rossz ötlet volt, ha a kormány ezzel a 3 billió (!) forinttal érdemben képes lett volna csökkenteni a magyar államadósságot. (Azt nem részletezném, hogy ezt az államosítást milyen hazugságokkal, képmutató érveléssel és arcpirító eszközökkel tették.) Az államadósság ma is 80 százalék körül van. Ráadásul az EUR/HUF árfolyam lassan kúszik felfelé a 300-as szintig, ami amellett, hogy még az NGM trükkös, kétosztatú adósságmérőjén is látszani fog, erősíti azt a félelmet, hogy az IMF-blöff (?) lassan kezd "kiárazódni" a piacról. Ha ez tényleg megtörténik, hamar úrrá lehet egy a december végi, január elejihez hasonló általános világvége szentiment:

Ehhez az egyszeri 3000 milliárdhoz még hozzájön az az évi 360-400 milliárd forintos könnyítés is, amivel a költségvetés eddig kipótolta a magánnyugdíj-pénztári befizetéseket az aktuális nyugdíjkifizetések folyósítása érdekében. Ne hallgassuk el, ezt a többletterhet 12 éven keresztül vállalták a kormányok és adófizetők, abban a tudatban, hogy lassan és fokozatosan a rendszer egyszer elkezd termőre fordulni, amikor az első magánnyugdíj-pénztártagok elérik a nyugdíjkorhatárt. Nem így történt.

Arról lehetett, és alighanem kellett is volna vitatkozni, hogy ez az átmeneti pluszkiadás ilyen mértékben reális volt-e, vagy esetleg túl nagy terhet jelentett a mindenkori költségvetésnek? Jobban járt volna az ország akkor is, ha a kormány elér valamilyen kompromisszumos megoldást, hogy az államháztartásban megtakarításként ismerjék el ennek a többletkiadásnak egy részét, ha már. És még csak azt sem lehet mondani, hogy Brüsszel teljesen elzárkózott volna ettől az ötlettől. Most már persze mindegy. Amit viszont világosan látni kellene, az az, hogy az Orbán-kormány nem csinált mást, mint hogy a saját irracionális céljai érdekében (kulcsszavak: "gazdasági szabadságharc", ill. "unorthodox gazdaságpolitika") feltörte az ország malacperselyét, majd rekordsebességgel és komolyabb kézzelfogható eredmény nélkül felélte annak tartalmát.

Mint a HVG "Eltőzsdézte" a nyugdíjpénzt a kormány címmel beszámolt róla:

A kormány a magán-nyugdíjpénztári tőke átcsatornázásakor azt ígérte a pénztártagoknak, hogy megmenti a nyugdíjvagyont. Tavaly mégis ő kezelte azt a legrosszabbul, és a pénztárakhoz képest messze a legnagyobb veszteséget ért el az államosított megtakarításokon. Vagyis 2011-ben nem a kasszák "tőzsdézték el" az emberek megtakarításait, hanem éppen az állam.

 

HVG.hu

2012. március 26.

A tisztesség kedvéért hozzá kell tenni, hogy a portfoliókezelésben talán szaktekintélynek mondható Zsiday Viktor megértőbben áll a konkrét kérdéshez (a magánnyugdíjpénztári vagyon államosításához már kicsit kevésbé):

Azonban azt gondolom, nem elvárható, hogy egy többezer elemű portfoliót pár hét alatt átvegyenek, és teljesen el is adjanak, mert ehhez olyan IT/adminisztrációs/letétkezelési/tranzakciós teher, munka járul, amit már átlátni is nehéz, nemhogy végrehajtani. Így nem nagyon volt más lehetőségük, mint az átvett portfoliót szép lassan eladogatni.

 

Zsiday.hu

2012. március 27.

Elfogadva Zsiday meglátását, a kérdés azért adja magát: egyáltalán, miért kellett ebbe belevágni? A magánnyugdíjvagyon államosítása legjobb esetben is - ha a kormány nem szegi meg korábbi ígéretét, és tényleg a teljes állományt erre fordítja - csak az explicit államadósság csökkentését jelentette volna az implicit államadósság rovására. Vagyis a "headline" gazdasági mutatók kozmetikázását, közben a valódi gondok szőnyeg alá söprését, púderrel elfedését.

Az államadósság elleni háború tehát amellett, hogy finoman szólva is kétes eredményekkel büszkélkedhet, kimerült az erőszakos és alapvető polgári jogi normákat is sértő kreatív könyvelésben. És az a nagy helyzet, hogy ebben semmi nóvum nincsen. (Leszámítva persze az 'erőszakos' és az 'alapvető polgári jogi normákat sértő' jelzőket. Ez ugyanis az adott kultúrkörben kétségtelenül magyar sajátosság, amolyan szuperhungarikum.)

Forrás: imf.org
(Frissítés - a Portfolio.hu készített egy összefoglalót erről a tanulmányról)

Éppen legutóbbi számában közölt cikket az Economist arról, hogyan trükköznek a kormányzatok a bevételi és kiadási tételekkel. Persze a hír meglepetésereje csekély, de közép- és hosszú távon nagyon aggasztó képet fest. A megoldás természetesen az lenne, ha a kormányzatokra is egységes és a piaci szféráéhoz hasonló számviteli szabályok vonatkoznának, például nem lehetne elszámolni bevételeket a jelenben úgy, hogy közben elrejtjük az ezzel együtt járó jövőbeli kiadásokat. Ma még lehet, hogy ezek nem okoznak különösebb problémát, de néhány év múlva sorra fognak kidőlni ezek a csontvázak is a szekrényből.

* * *

Tehát az igazság sajnos az, hogy a magyar kormány az államadósság elleni harcban lényegében eddig semmi mást nem tett, mint hogy újabb és újabb csontvázakat lökdösött be a szekrénybe. És azt se rendesen, mert már most is kilógnak a végtagok. Hol van ilyenkor Budai Gyula csontvázügyi biztos?

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://toryttopreng.blog.hu/api/trackback/id/tr54382224

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.04.13. 20:17:27

Ez mind igaz.
A "látszódni" szó létezését azonban vitatnám. A "kávézolás" és a "nézegelődés" között van a nemlétező szavak szótárában.

tory_t · http://toryttopreng.blog.hu 2012.04.13. 22:23:01

@Quadrille Lobster: Köszönöm Higgins professzor! :D

Egyfelől teljesen jogos, ez így baromi suta. Javítottam. Másfelől meg - szégyen, nem szégyen, ill. nyelvhanyatlás ide, pleonazmus oda - szerencsésebb kontextusban (a mondatot többször átírtam, de nem akarom exkuzálni magam) a nyelvérzékem simán zöld utat ad a látszódiknak. Ezzel alighanem együtt kell élnem.